korán kelő

Hungarian

Etymology

korán +‎ kelő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkoraːŋkɛløː]
• Hyphenation: ko‧rán‧ke‧lő

Noun

korán kelő (plural korán kelők)

1. early bird

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	korán kelő	koránkelők
accusative	koránkelőt	koránkelőket
dative	koránkelőnek	koránkelőknek
instrumental	koránkelővel	koránkelőkkel
causal-final	koránkelőért	koránkelőkért
translative	koránkelővé	koránkelőkké
terminative	koránkelőig	koránkelőkig
essive-formal	korán kelőként	koránkelőkként
essive-modal	—	—
inessive	koránkelőben	koránkelőkben
superessive	koránkelőn	koránkelőkön
adessive	koránkelőnél	koránkelőknél
illative	koránkelőbe	koránkelőkbe
sublative	koránkelőre	koránkelőkre
allative	koránkelőhöz	koránkelőkhöz
elative	koránkelőből	koránkelőkből
delative	koránkelőről	koránkelőkről
ablative	koránkelőtől	koránkelőktől
non-attributive possessive - singular	koránkelőé	koránkelőké
non-attributive possessive - plural	koránkelőéi	koránkelőkéi

Possessive forms of korán kelő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	koránkelőm	koránkelőim
2nd person sing.	koránkelőd	koránkelőid
3rd person sing.	koránkelője	koránkelői
1st person plural	koránkelőnk	koránkelőink
2nd person plural	koránkelőtök	koránkelőitek
3rd person plural	koránkelőjük	koránkelőik