korbácsai

Hungarian

Etymology

korbács +‎ -ai (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkorbaːt͡ʃɒji]
• Hyphenation: kor‧bá‧csai

Noun

korbácsai

1. third-person singular multiple-possession possessive of korbács

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	korbácsai
accusative	—	korbácsait
dative	—	korbácsainak
instrumental	—	korbácsaival
causal-final	—	korbácsaiért
translative	—	korbácsaivá
terminative	—	korbácsaiig
essive-formal	—	korbácsaiként
essive-modal	—	korbácsaiul
inessive	—	korbácsaiban
superessive	—	korbácsain
adessive	—	korbácsainál
illative	—	korbácsaiba
sublative	—	korbácsaira
allative	—	korbácsaihoz
elative	—	korbácsaiból
delative	—	korbácsairól
ablative	—	korbácsaitól
non-attributive possessive - singular	—	korbácsaié
non-attributive possessive - plural	—	korbácsaiéi