kozmikus
Hungarian
Etymology
Borrowed from English cosmic, from Latin cosmicus, from Ancient Greek κοσμικός (kosmikós).[1] With Latinate -ikus ending.
Pronunciation
Adjective
kozmikus (comparative kozmikusabb, superlative legkozmikusabb)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kozmikus | kozmikusak |
| accusative | kozmikusat | kozmikusakat |
| dative | kozmikusnak | kozmikusaknak |
| instrumental | kozmikussal | kozmikusakkal |
| causal-final | kozmikusért | kozmikusakért |
| translative | kozmikussá | kozmikusakká |
| terminative | kozmikusig | kozmikusakig |
| essive-formal | kozmikusként | kozmikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kozmikusban | kozmikusakban |
| superessive | kozmikuson | kozmikusakon |
| adessive | kozmikusnál | kozmikusaknál |
| illative | kozmikusba | kozmikusakba |
| sublative | kozmikusra | kozmikusakra |
| allative | kozmikushoz | kozmikusakhoz |
| elative | kozmikusból | kozmikusakból |
| delative | kozmikusról | kozmikusakról |
| ablative | kozmikustól | kozmikusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
kozmikusé | kozmikusaké |
| non-attributive possessive - plural |
kozmikuséi | kozmikusakéi |
See also
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN