lakonikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from Latin Lacōnicus (Spartan), from Ancient Greek Λακωνικός (Lakōnikós, Laconian). Laconia was the region inhabited and ruled by the Spartans, who were known for their brevity in speech.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈlɒkonikuʃ]
  • Hyphenation: la‧ko‧ni‧kus

Adjective[edit]

lakonikus (comparative lakonikusabb, superlative leglakonikusabb)

  1. laconic (using as few words as possible; pithy and concise)

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative lakonikus lakonikusak
accusative lakonikusat lakonikusakat
dative lakonikusnak lakonikusaknak
instrumental lakonikussal lakonikusakkal
causal-final lakonikusért lakonikusakért
translative lakonikussá lakonikusakká
terminative lakonikusig lakonikusakig
essive-formal lakonikusként lakonikusakként
essive-modal
inessive lakonikusban lakonikusakban
superessive lakonikuson lakonikusakon
adessive lakonikusnál lakonikusaknál
illative lakonikusba lakonikusakba
sublative lakonikusra lakonikusakra
allative lakonikushoz lakonikusakhoz
elative lakonikusból lakonikusakból
delative lakonikusról lakonikusakról
ablative lakonikustól lakonikusaktól

Synonyms[edit]

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

See also[edit]

References[edit]