megszentségteleníthetetlenségeskedése

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

megszentségteleníthetetlenségeskedés +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛksɛnt͡ʃeːktɛlɛniːthɛtɛtlɛnʃeːɡɛʃkɛdeːʃɛ]
  • Hyphenation: meg‧szent‧ség‧te‧le‧nít‧he‧tet‧len‧sé‧ges‧ke‧dé‧se

Noun

[edit]

megszentségteleníthetetlenségeskedése

  1. third-person singular single-possession possessive of megszentségteleníthetetlenségeskedés

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megszentségteleníthetetlenségeskedése
accusative megszentségteleníthetetlenségeskedését
dative megszentségteleníthetetlenségeskedésének
instrumental megszentségteleníthetetlenségeskedésével
causal-final megszentségteleníthetetlenségeskedéséért
translative megszentségteleníthetetlenségeskedésévé
terminative megszentségteleníthetetlenségeskedéséig
essive-formal megszentségteleníthetetlenségeskedéseként
essive-modal megszentségteleníthetetlenségeskedéséül
inessive megszentségteleníthetetlenségeskedésében
superessive megszentségteleníthetetlenségeskedésén
adessive megszentségteleníthetetlenségeskedésénél
illative megszentségteleníthetetlenségeskedésébe
sublative megszentségteleníthetetlenségeskedésére
allative megszentségteleníthetetlenségeskedéséhez
elative megszentségteleníthetetlenségeskedéséből
delative megszentségteleníthetetlenségeskedéséről
ablative megszentségteleníthetetlenségeskedésétől
non-attributive
possessive - singular
megszentségteleníthetetlenségeskedéséé
non-attributive
possessive - plural
megszentségteleníthetetlenségeskedésééi