megszentségteleníthetetlenségeskedései

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

megszentségteleníthetetlenségeskedés +‎ -ei (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛksɛnt͡ʃeːktɛlɛniːthɛtɛtlɛnʃeːɡɛʃkɛdeːʃɛji]
  • Hyphenation: meg‧szent‧ség‧te‧le‧nít‧he‧tet‧len‧sé‧ges‧ke‧dé‧sei

Noun

[edit]

megszentségteleníthetetlenségeskedései

  1. third-person plural multiple-possession possessive of megszentségteleníthetetlenségeskedés

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megszentségteleníthetetlenségeskedései
accusative megszentségteleníthetetlenségeskedéseit
dative megszentségteleníthetetlenségeskedéseinek
instrumental megszentségteleníthetetlenségeskedéseivel
causal-final megszentségteleníthetetlenségeskedéseiért
translative megszentségteleníthetetlenségeskedéseivé
terminative megszentségteleníthetetlenségeskedéseiig
essive-formal megszentségteleníthetetlenségeskedéseiként
essive-modal megszentségteleníthetetlenségeskedéseiül
inessive megszentségteleníthetetlenségeskedéseiben
superessive megszentségteleníthetetlenségeskedésein
adessive megszentségteleníthetetlenségeskedéseinél
illative megszentségteleníthetetlenségeskedéseibe
sublative megszentségteleníthetetlenségeskedéseire
allative megszentségteleníthetetlenségeskedéseihez
elative megszentségteleníthetetlenségeskedéseiből
delative megszentségteleníthetetlenségeskedéseiről
ablative megszentségteleníthetetlenségeskedéseitől
non-attributive
possessive - singular
megszentségteleníthetetlenségeskedéseié
non-attributive
possessive - plural
megszentségteleníthetetlenségeskedéseiéi