melankolikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from Latin melancholicus, from Ancient Greek μελαγχολικός (melankholikós, atrabilious, impulsive, of atrabilious or melancholic temperament).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛlɒŋkolikuʃ]
  • Hyphenation: me‧lan‧ko‧li‧kus

Adjective[edit]

melankolikus (comparative melankolikusabb, superlative legmelankolikusabb)

  1. melancholic

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative melankolikus melankolikusak
accusative melankolikusat melankolikusakat
dative melankolikusnak melankolikusaknak
instrumental melankolikussal melankolikusakkal
causal-final melankolikusért melankolikusakért
translative melankolikussá melankolikusakká
terminative melankolikusig melankolikusakig
essive-formal melankolikusként melankolikusakként
essive-modal
inessive melankolikusban melankolikusakban
superessive melankolikuson melankolikusakon
adessive melankolikusnál melankolikusaknál
illative melankolikusba melankolikusakba
sublative melankolikusra melankolikusakra
allative melankolikushoz melankolikusakhoz
elative melankolikusból melankolikusakból
delative melankolikusról melankolikusakról
ablative melankolikustól melankolikusaktól

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

See also[edit]

References[edit]

Further reading[edit]