melankolikus

Hungarian

Borrowed from Latin melancholicus, from Ancient Greek μελαγχολικός (melankholikós, “atrabilious, impulsive, of atrabilious or melancholic temperament”).^[1] With -ikus ending.

melankolikus (comparative melankolikusabb, superlative legmelankolikusabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	melankolikus	melankolikusak
accusative	melankolikusat	melankolikusakat
dative	melankolikusnak	melankolikusaknak
instrumental	melankolikussal	melankolikusakkal
causal-final	melankolikusért	melankolikusakért
translative	melankolikussá	melankolikusakká
terminative	melankolikusig	melankolikusakig
essive-formal	melankolikusként	melankolikusakként
essive-modal	—	—
inessive	melankolikusban	melankolikusakban
superessive	melankolikuson	melankolikusakon
adessive	melankolikusnál	melankolikusaknál
illative	melankolikusba	melankolikusakba
sublative	melankolikusra	melankolikusakra
allative	melankolikushoz	melankolikusakhoz
elative	melankolikusból	melankolikusakból
delative	melankolikusról	melankolikusakról
ablative	melankolikustól	melankolikusaktól
non-attributive possessive - singular	melankolikusé	melankolikusaké
non-attributive possessive - plural	melankolikuséi	melankolikusakéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN