mellkasú

Hungarian

Etymology

mellkas (“chest”) +‎ -ú (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛlkɒʃuː]
• Hyphenation: mell‧ka‧sú

Adjective

mellkasú (not comparable)

1. -chested, with a …… chest (having a specific kind of chest)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	mellkasú	mellkasúak
accusative	mellkasút	mellkasúakat
dative	mellkasúnak	mellkasúaknak
instrumental	mellkasúval	mellkasúakkal
causal-final	mellkasúért	mellkasúakért
translative	mellkasúvá	mellkasúakká
terminative	mellkasúig	mellkasúakig
essive-formal	mellkasúként	mellkasúakként
essive-modal	—	—
inessive	mellkasúban	mellkasúakban
superessive	mellkasún	mellkasúakon
adessive	mellkasúnál	mellkasúaknál
illative	mellkasúba	mellkasúakba
sublative	mellkasúra	mellkasúakra
allative	mellkasúhoz	mellkasúakhoz
elative	mellkasúból	mellkasúakból
delative	mellkasúról	mellkasúakról
ablative	mellkasútól	mellkasúaktól
non-attributive possessive - singular	mellkasúé	mellkasúaké
non-attributive possessive - plural	mellkasúéi	mellkasúakéi

Coordinate terms

• (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú