menő

See also: meno, Meno, menó, menò, menō, meno-, and méno-

Hungarian

megy (“to go”) +‎ -ő (present participle suffix)

menő (comparative menőbb, superlative legmenőbb)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	menő	menők
accusative	menőt	menőket
dative	menőnek	menőknek
instrumental	menővel	menőkkel
causal-final	menőért	menőkért
translative	menővé	menőkké
terminative	menőig	menőkig
essive-formal	menőként	menőkként
essive-modal	—	—
inessive	menőben	menőkben
superessive	menőn	menőkön
adessive	menőnél	menőknél
illative	menőbe	menőkbe
sublative	menőre	menőkre
allative	menőhöz	menőkhöz
elative	menőből	menőkből
delative	menőről	menőkről
ablative	menőtől	menőktől
non-attributive possessive - singular	menőé	menőké
non-attributive possessive - plural	menőéi	menőkéi

menő