nagyszótár

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nagy (big, large) +‎ szótár (dictionary)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈnɒcsoːtaːr]
  • Hyphenation: nagy‧szó‧tár

Noun[edit]

nagyszótár (plural nagyszótárak)

  1. unabridged dictionary, comprehensive dictionary (with approximately more than 100 thousand entries)

Declension[edit]

Inflection of nagyszótár
singular plural
nominative nagyszótár nagyszótárak
accusative nagyszótárat
nagyszótárt
nagyszótárakat
dative nagyszótárnak nagyszótáraknak
instrumental nagyszótárral nagyszótárakkal
causal-final nagyszótárért nagyszótárakért
translative nagyszótárrá nagyszótárakká
terminative nagyszótárig nagyszótárakig
essive-formal nagyszótárként nagyszótárakként
essive-modal
inessive nagyszótárban nagyszótárakban
superessive nagyszótáron nagyszótárakon
adessive nagyszótárnál nagyszótáraknál
illative nagyszótárba nagyszótárakba
sublative nagyszótárra nagyszótárakra
allative nagyszótárhoz nagyszótárakhoz
elative nagyszótárból nagyszótárakból
delative nagyszótárról nagyszótárakról
ablative nagyszótártól nagyszótáraktól
non-attributive
possessive - singular
nagyszótáré nagyszótáraké
non-attributive
possessive - plural
nagyszótáréi nagyszótárakéi
Possessive forms of nagyszótár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nagyszótáram nagyszótáraim
2nd person sing. nagyszótárad nagyszótáraid
3rd person sing. nagyszótára nagyszótárai
1st person plural nagyszótárunk nagyszótáraink
2nd person plural nagyszótáratok nagyszótáraitok
3rd person plural nagyszótáruk nagyszótáraik

Coordinate terms[edit]

Further reading[edit]

  • nagyszótár in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.