nagy

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: Nagy

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of uncertain origin.[1]

Pronunciation[edit]

Adjective[edit]

nagy (comparative nagyobb, superlative legnagyobb)

  1. big, great

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative nagy nagyok
accusative nagyot nagyokat
dative nagynak nagyoknak
instrumental naggyal nagyokkal
causal-final nagyért nagyokért
translative naggyá nagyokká
terminative nagyig nagyokig
essive-formal nagyként nagyokként
essive-modal
inessive nagyban nagyokban
superessive nagyon nagyokon
adessive nagynál nagyoknál
illative nagyba nagyokba
sublative nagyra nagyokra
allative nagyhoz nagyokhoz
elative nagyból nagyokból
delative nagyról nagyokról
ablative nagytól nagyoktól

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

Noun[edit]

nagy ‎(plural nagyok)

  1. an important person
    az egyház nagyjai‎ ― the fathers of the church
    a múlt nagyjai‎ ― the great men of the past
  2. an older child

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative nagy nagyok
accusative nagyot nagyokat
dative nagynak nagyoknak
instrumental naggyal nagyokkal
causal-final nagyért nagyokért
translative naggyá nagyokká
terminative nagyig nagyokig
essive-formal nagyként nagyokként
essive-modal
inessive nagyban nagyokban
superessive nagyon nagyokon
adessive nagynál nagyoknál
illative nagyba nagyokba
sublative nagyra nagyokra
allative nagyhoz nagyokhoz
elative nagyból nagyokból
delative nagyról nagyokról
ablative nagytól nagyoktól
Possessive forms of nagy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nagyom nagyjaim
2nd person sing. nagyod nagyjaid
3rd person sing. nagyja nagyjai
1st person plural nagyunk nagyjaink
2nd person plural nagyotok nagyjaitok
3rd person plural nagyjuk nagyjaik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6