nagybácsi

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nagy +‎ bácsi

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈnɒɟbaːt͡ʃi]
  • Hyphenation: nagy‧bá‧csi

Noun[edit]

nagybácsi (plural nagybácsik)

  1. uncle (brother of someone’s father)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative nagybácsi nagybácsik
accusative nagybácsit nagybácsikat
dative nagybácsinak nagybácsiknak
instrumental nagybácsival nagybácsikkal
causal-final nagybácsiért nagybácsikért
translative nagybácsivá nagybácsikká
terminative nagybácsiig nagybácsikig
essive-formal nagybácsiként nagybácsikként
essive-modal
inessive nagybácsiban nagybácsikban
superessive nagybácsin nagybácsikon
adessive nagybácsinál nagybácsiknál
illative nagybácsiba nagybácsikba
sublative nagybácsira nagybácsikra
allative nagybácsihoz nagybácsikhoz
elative nagybácsiból nagybácsikból
delative nagybácsiról nagybácsikról
ablative nagybácsitól nagybácsiktól
Possessive forms of nagybácsi
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nagybácsim nagybácsijaim
2nd person sing. nagybácsid nagybácsijaid
3rd person sing. nagybácsija nagybácsijai
1st person plural nagybácsink nagybácsijaink
2nd person plural nagybácsitok nagybácsijaitok
3rd person plural nagybácsijuk nagybácsijaik