unokaöcs

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

unoka +‎ öcs

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈunokɒøt͡ʃː] (Phonetic respelling: unokaöccs)
  • Hyphenation: uno‧ka‧öcs

Noun[edit]

unokaöcs ‎(plural unokaöcsök)

  1. nephew

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative unokaöcs unokaöcsök
accusative unokaöcsöt unokaöcsöket
dative unokaöcsnek unokaöcsöknek
instrumental unokaöccsel unokaöcsökkel
causal-final unokaöcsért unokaöcsökért
translative unokaöccsé unokaöcsökké
terminative unokaöcsig unokaöcsökig
essive-formal unokaöcsként unokaöcsökként
essive-modal
inessive unokaöcsben unokaöcsökben
superessive unokaöcsön unokaöcsökön
adessive unokaöcsnél unokaöcsöknél
illative unokaöcsbe unokaöcsökbe
sublative unokaöcsre unokaöcsökre
allative unokaöcshöz unokaöcsökhöz
elative unokaöcsből unokaöcsökből
delative unokaöcsről unokaöcsökről
ablative unokaöcstől unokaöcsöktől
Possessive forms of unokaöcs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. unokaöcsém unokaöcséim, unokaöccseim
2nd person sing. unokaöcséd unokaöcséid, unokaöccseid
3rd person sing. unokaöccse unokaöccsei, unokaöcséi
1st person plural unokaöcsénk unokaöcséink, unokaöccseink
2nd person plural unokaöcsétek unokaöcséitek, unokaöccseitek
3rd person plural unokaöccsük unokaöccseik, unokaöcséik