öcs

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: OCS

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈøt͡ʃː] (phonetic respelling: öccs)
  • (file)
  • Rhymes: -øt͡ʃː

Noun[edit]

öcs (plural öcsök)

  1. younger brother

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative öcs öcsök
accusative öcsöt öcsöket
dative öcsnek öcsöknek
instrumental öccsel öcsökkel
causal-final öcsért öcsökért
translative öccsé öcsökké
terminative öcsig öcsökig
essive-formal öcsként öcsökként
essive-modal
inessive öcsben öcsökben
superessive öcsön öcsökön
adessive öcsnél öcsöknél
illative öcsbe öcsökbe
sublative öcsre öcsökre
allative öcshöz öcsökhöz
elative öcsből öcsökből
delative öcsről öcsökről
ablative öcstől öcsöktől
non-attributive
possessive - singular
öcsé öcsöké
non-attributive
possessive - plural
öcséi öcsökéi
Possessive forms of öcs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. öcsém öcséim, öccseim
2nd person sing. öcséd öcséid, öccseid
3rd person sing. öccse öccsei, öcséi
1st person plural öcsénk öcséink, öccseink
2nd person plural öcsétek öcséitek, öccseitek
3rd person plural öccsük öccseik, öcséik

Derived terms[edit]

Compound words

Further reading[edit]

  • öcs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN