unoka

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language, compare Serbo-Croatian unuk ‎(grandson), unuka ‎(granddaughter), Polish wnuk ‎(grandson), Russian внук ‎(vnuk, grandson), внучка ‎(vnučka, granddaughter).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈunokɒ/
  • Hyphenation: uno‧ka

Noun[edit]

unoka ‎(plural unokák)

  1. grandchild

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative unoka unokák
accusative unokát unokákat
dative unokának unokáknak
instrumental unokával unokákkal
causal-final unokáért unokákért
translative unokává unokákká
terminative unokáig unokákig
essive-formal unokaként unokákként
essive-modal
inessive unokában unokákban
superessive unokán unokákon
adessive unokánál unokáknál
illative unokába unokákba
sublative unokára unokákra
allative unokához unokákhoz
elative unokából unokákból
delative unokáról unokákról
ablative unokától unokáktól
Possessive forms of unoka
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. unokám unokáim
2nd person sing. unokád unokáid
3rd person sing. unokája unokái
1st person plural unokánk unokáink
2nd person plural unokátok unokáitok
3rd person plural unokájuk unokáik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6