nagyvonalú

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

nagy (great, big) +‎ vonalú, from vonal (line) +‎ (adjective-forming suffix).[1] Compare German großzügig (groß + Zug + -ig).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈnɒɟvonɒluː]
  • Hyphenation: nagy‧vo‧na‧lú
  • Rhymes: -luː

Adjective

[edit]

nagyvonalú (comparative nagyvonalúbb, superlative legnagyvonalúbb)

  1. (of a person) generous
  2. (of a plan, idea, etc.) large-scale
    Synonyms: nagyarányú, nagystílű, nagyszabású

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative nagyvonalú nagyvonalúak
accusative nagyvonalút nagyvonalúakat
dative nagyvonalúnak nagyvonalúaknak
instrumental nagyvonalúval nagyvonalúakkal
causal-final nagyvonalúért nagyvonalúakért
translative nagyvonalúvá nagyvonalúakká
terminative nagyvonalúig nagyvonalúakig
essive-formal nagyvonalúként nagyvonalúakként
essive-modal
inessive nagyvonalúban nagyvonalúakban
superessive nagyvonalún nagyvonalúakon
adessive nagyvonalúnál nagyvonalúaknál
illative nagyvonalúba nagyvonalúakba
sublative nagyvonalúra nagyvonalúakra
allative nagyvonalúhoz nagyvonalúakhoz
elative nagyvonalúból nagyvonalúakból
delative nagyvonalúról nagyvonalúakról
ablative nagyvonalútól nagyvonalúaktól
non-attributive
possessive - singular
nagyvonalúé nagyvonalúaké
non-attributive
possessive - plural
nagyvonalúéi nagyvonalúakéi

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

[edit]