nagyvonalú

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nagy (great, big) +‎ vonalú (vonal + )

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈnɒɟvonɒluː]
  • Hyphenation: nagy‧vo‧na‧lú

Adjective[edit]

nagyvonalú (comparative nagyvonalúbb, superlative legnagyvonalúbb)

  1. generous

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative nagyvonalú nagyvonalúak
accusative nagyvonalút nagyvonalúakat
dative nagyvonalúnak nagyvonalúaknak
instrumental nagyvonalúval nagyvonalúakkal
causal-final nagyvonalúért nagyvonalúakért
translative nagyvonalúvá nagyvonalúakká
terminative nagyvonalúig nagyvonalúakig
essive-formal nagyvonalúként nagyvonalúakként
essive-modal
inessive nagyvonalúban nagyvonalúakban
superessive nagyvonalún nagyvonalúakon
adessive nagyvonalúnál nagyvonalúaknál
illative nagyvonalúba nagyvonalúakba
sublative nagyvonalúra nagyvonalúakra
allative nagyvonalúhoz nagyvonalúakhoz
elative nagyvonalúból nagyvonalúakból
delative nagyvonalúról nagyvonalúakról
ablative nagyvonalútól nagyvonalúaktól