őrnagy

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

őr +‎ nagy

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈøːrnɒɟ]
  • Hyphenation: őr‧nagy

Noun[edit]

őrnagy ‎(plural őrnagyok)

  1. major

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative őrnagy őrnagyok
accusative őrnagyot őrnagyokat
dative őrnagynak őrnagyoknak
instrumental őrnaggyal őrnagyokkal
causal-final őrnagyért őrnagyokért
translative őrnaggyá őrnagyokká
terminative őrnagyig őrnagyokig
essive-formal őrnagyként őrnagyokként
essive-modal
inessive őrnagyban őrnagyokban
superessive őrnagyon őrnagyokon
adessive őrnagynál őrnagyoknál
illative őrnagyba őrnagyokba
sublative őrnagyra őrnagyokra
allative őrnagyhoz őrnagyokhoz
elative őrnagyból őrnagyokból
delative őrnagyról őrnagyokról
ablative őrnagytól őrnagyoktól
Possessive forms of őrnagy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. őrnagyom őrnagyaim
2nd person sing. őrnagyod őrnagyaid
3rd person sing. őrnagya őrnagyai
1st person plural őrnagyunk őrnagyaink
2nd person plural őrnagyotok őrnagyaitok
3rd person plural őrnagyuk őrnagyaik