nagybetű

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nagy ‎(big) +‎ betű ‎(letter)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈnɒɟbɛtyː/
  • Hyphenation: nagy‧be‧tű

Noun[edit]

nagybetű ‎(plural nagybetűk)

  1. capital, capital letter (uppercase letter)

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, front rounded harmony)
singular plural
nominative nagybetű nagybetűk
accusative nagybetűt nagybetűket
dative nagybetűnek nagybetűknek
instrumental nagybetűvel nagybetűkkel
causal-final nagybetűért nagybetűkért
translative nagybetűvé nagybetűkké
terminative nagybetűig nagybetűkig
essive-formal nagybetűként nagybetűkként
essive-modal
inessive nagybetűben nagybetűkben
superessive nagybetűn nagybetűkön
adessive nagybetűnél nagybetűknél
illative nagybetűbe nagybetűkbe
sublative nagybetűre nagybetűkre
allative nagybetűhöz nagybetűkhöz
elative nagybetűből nagybetűkből
delative nagybetűről nagybetűkről
ablative nagybetűtől nagybetűktől
Possessive forms of nagybetű
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nagybetűm nagybetűim
2nd person sing. nagybetűd nagybetűid
3rd person sing. nagybetűje nagybetűi
1st person plural nagybetűnk nagybetűink
2nd person plural nagybetűtök nagybetűitek
3rd person plural nagybetűjük nagybetűik