nagykövet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nagy +‎ követ

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈnɒckøvɛt]
  • Hyphenation: nagy‧kö‧vet

Noun[edit]

nagykövet ‎(plural nagykövetek)

  1. ambassador

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nagykövet nagykövetek
accusative nagykövetet nagyköveteket
dative nagykövetnek nagyköveteknek
instrumental nagykövettel nagykövetekkel
causal-final nagykövetért nagykövetekért
translative nagykövetté nagykövetekké
terminative nagykövetig nagykövetekig
essive-formal nagykövetként nagykövetekként
essive-modal
inessive nagykövetben nagykövetekben
superessive nagyköveten nagyköveteken
adessive nagykövetnél nagyköveteknél
illative nagykövetbe nagykövetekbe
sublative nagykövetre nagykövetekre
allative nagykövethez nagykövetekhez
elative nagykövetből nagykövetekből
delative nagykövetről nagykövetekről
ablative nagykövettől nagykövetektől
Possessive forms of nagykövet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nagykövetem nagyköveteim
2nd person sing. nagyköveted nagyköveteid
3rd person sing. nagykövete nagykövetei
1st person plural nagykövetünk nagyköveteink
2nd person plural nagykövetetek nagyköveteitek
3rd person plural nagykövetük nagyköveteik

Derived terms[edit]