olvas

Hungarian[edit]

From Proto-Ugric *lŭkĭ-, from Proto-Uralic *luke- + -s (frequentative verb-forming suffix). For the -s suffix, compare keres (“to search”).^[1]

olvas

conjugation of olvas

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	olvasok	olvasol	olvas	olvasunk	olvastok	olvasnak
		Def.	olvasom	olvasod	olvassa	olvassuk	olvassátok	olvassák
		2nd-p. o.	olvaslak	―
	Past	Indef.	olvastam	olvastál	olvasott	olvastunk	olvastatok	olvastak
		Def.	olvastam	olvastad	olvasta	olvastuk	olvastátok	olvasták
		2nd-p. o.	olvastalak	―
Conditional mood	Present	Indef.	olvasnék	olvasnál	olvasna	olvasnánk	olvasnátok	olvasnának
		Def.	olvasnám	olvasnád	olvasná	olvasnánk (or olvasnók)	olvasnátok	olvasnák
		2nd-p. o.	olvasnálak	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	olvassak	olvass or olvassál	olvasson	olvassunk	olvassatok	olvassanak
		Def.	olvassam	olvasd or olvassad	olvassa	olvassuk	olvassátok	olvassák
		2nd-p. o.	olvassalak	―
Infinitive	olvasni		olvasnom	olvasnod	olvasnia	olvasnunk	olvasnotok	olvasniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			olvasás	olvasó	olvasott	olvasandó	olvasva	olvashat

(With verbal prefixes):

Expressions

^ olvas in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)