olvas

Hungarian

olvas

Etymology

Of uncertain origin. Perhaps from the same Proto-Uralic *luke- (“to count”) root as Finnish lukea + -s (frequentative verb-forming suffix). For the -s suffix, compare keres (“to search”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈolvɒʃ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ol‧vas

Verb

olvas

1. (transitive) to read

Conjugation

conjugation of olvas

Infinitive			olvasni
Past participle			olvasott
Present participle			olvasó
Future participle			olvasandó
Adverbial participle			olvasva
Potential			olvashat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	olvasok	olvasol	olvas	olvasunk	olvastok	olvasnak
		Definite	olvasom én téged/titeket olvaslak	olvasod	olvassa	olvassuk	olvassátok	olvassák
	Past	Indefinite	olvastam	olvastál	olvasott	olvastunk	olvastatok	olvastak
		Definite	olvastam én téged/titeket olvastalak	olvastad	olvasta	olvastuk	olvastátok	olvasták
Conditional mood	Present	Indefinite	olvasnék	olvasnál	olvasna	olvasnánk	olvasnátok	olvasnának
		Definite	olvasnám én téged/titeket olvasnálak	olvasnád	olvasná	olvasnánk	olvasnátok	olvasnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	olvassak	olvass or olvassál	olvasson	olvassunk	olvassatok	olvassanak
		Definite	olvassam én téged/titeket olvassalak	olvasd or olvassad	olvassa	olvassuk	olvassátok	olvassák
Conjugated infinitive			olvasnom	olvasnod	olvasnia	olvasnunk	olvasnotok	olvasniuk

Derived terms

• olvasás
• olvasat
• olvasható
• olvashatatlan
• olvasmány
• olvasó

(With verbal prefixes):

• átolvas
• beolvas
• beleolvas
• elolvas
• felolvas
• hozzáolvas
• kiolvas
• leolvas
• megolvas
• ráolvas
• utánaolvas
• végigolvas

(Expressions):

• olvas a sorok között
• szájról olvas