organikus

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from Latin organicus, from Ancient Greek ὀργανικός (organikós).[1] With -ikus ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈorɡɒnikuʃ]
  • Hyphenation: or‧ga‧ni‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

[edit]

organikus (comparative organikusabb, superlative legorganikusabb)

  1. organic

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative organikus organikusak
accusative organikusat organikusakat
dative organikusnak organikusaknak
instrumental organikussal organikusakkal
causal-final organikusért organikusakért
translative organikussá organikusakká
terminative organikusig organikusakig
essive-formal organikusként organikusakként
essive-modal
inessive organikusban organikusakban
superessive organikuson organikusakon
adessive organikusnál organikusaknál
illative organikusba organikusakba
sublative organikusra organikusakra
allative organikushoz organikusakhoz
elative organikusból organikusakból
delative organikusról organikusakról
ablative organikustól organikusaktól
non-attributive
possessive - singular
organikusé organikusaké
non-attributive
possessive - plural
organikuséi organikusakéi
[edit]

See also

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]