praktikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin practicus[1] +‎ -ikus.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈprɒktikuʃ]
  • Hyphenation: prak‧ti‧kus

Adjective[edit]

praktikus (comparative praktikusabb, superlative legpraktikusabb)

  1. practical

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative praktikus praktikusak
accusative praktikusat praktikusakat
dative praktikusnak praktikusaknak
instrumental praktikussal praktikusakkal
causal-final praktikusért praktikusakért
translative praktikussá praktikusakká
terminative praktikusig praktikusakig
essive-formal praktikusként praktikusakként
essive-modal
inessive praktikusban praktikusakban
superessive praktikuson praktikusakon
adessive praktikusnál praktikusaknál
illative praktikusba praktikusakba
sublative praktikusra praktikusakra
allative praktikushoz praktikusakhoz
elative praktikusból praktikusakból
delative praktikusról praktikusakról
ablative praktikustól praktikusaktól

References[edit]