pszichiáter
Hungarian
Etymology
From German Psychiater.[1]
Pronunciation
Noun
pszichiáter (plural pszichiáterek)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | pszichiáter | pszichiáterek |
| accusative | pszichiátert | pszichiátereket |
| dative | pszichiáternek | pszichiátereknek |
| instrumental | pszichiáterrel | pszichiáterekkel |
| causal-final | pszichiáterért | pszichiáterekért |
| translative | pszichiáterré | pszichiáterekké |
| terminative | pszichiáterig | pszichiáterekig |
| essive-formal | pszichiáterként | pszichiáterekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | pszichiáterben | pszichiáterekben |
| superessive | pszichiáteren | pszichiátereken |
| adessive | pszichiáternél | pszichiátereknél |
| illative | pszichiáterbe | pszichiáterekbe |
| sublative | pszichiáterre | pszichiáterekre |
| allative | pszichiáterhez | pszichiáterekhez |
| elative | pszichiáterből | pszichiáterekből |
| delative | pszichiáterről | pszichiáterekről |
| ablative | pszichiátertől | pszichiáterektől |
| non-attributive possessive - singular |
pszichiáteré | pszichiátereké |
| non-attributive possessive - plural |
pszichiáteréi | pszichiáterekéi |
| Possessive forms of pszichiáter | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | pszichiáterem | pszichiátereim |
| 2nd person sing. | pszichiátered | pszichiátereid |
| 3rd person sing. | pszichiátere | pszichiáterei |
| 1st person plural | pszichiáterünk | pszichiátereink |
| 2nd person plural | pszichiáteretek | pszichiátereitek |
| 3rd person plural | pszichiáterük | pszichiátereik |
Synonyms
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN