részeik

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

rész +‎ -eik ‎(possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈreːsɛʲik]
  • Hyphenation: ré‧sze‧ik

Noun[edit]

részeik

  1. third-person plural (multiple possessions) possessive of rész

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative részeik
accusative részeiket
dative részeiknek
instrumental részeikkel
causal-final részeikért
translative részeikké
terminative részeikig
essive-formal részeikként
essive-modal részeikül
inessive részeikben
superessive részeiken
adessive részeiknél
illative részeikbe
sublative részeikre
allative részeikhez
elative részeikből
delative részeikről
ablative részeiktől