részeim

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

rész +‎ -eim ‎(possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈreːsɛʲim]
  • Hyphenation: ré‧sze‧im

Noun[edit]

részeim

  1. first-person singular (multiple possessions) possessive of rész

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative részeim
accusative részeimet
dative részeimnek
instrumental részeimmel
causal-final részeimért
translative részeimmé
terminative részeimig
essive-formal részeimként
essive-modal részeimül
inessive részeimben
superessive részeimen
adessive részeimnél
illative részeimbe
sublative részeimre
allative részeimhez
elative részeimből
delative részeimről
ablative részeimtől