relatív

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: relativ

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German relativ, from French relatif, from Late Latin relativus[1] with the +‎ -ív ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈrɛlɒtiːv]
  • Hyphenation: re‧la‧tív

Adjective[edit]

relatív (comparative relatívabb, superlative legrelatívabb)

  1. relative (not absolute; connected to or depending on something else)

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative relatív relatívak
accusative relatívat relatívakat
dative relatívnak relatívaknak
instrumental relatívval relatívakkal
causal-final relatívért relatívakért
translative relatívvá relatívakká
terminative relatívig relatívakig
essive-formal relatívként relatívakként
essive-modal
inessive relatívban relatívakban
superessive relatívon relatívakon
adessive relatívnál relatívaknál
illative relatívba relatívakba
sublative relatívra relatívakra
allative relatívhoz relatívakhoz
elative relatívból relatívakból
delative relatívról relatívakról
ablative relatívtól relatívaktól

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

References[edit]