riaszt

Hungarian

Etymology

rí +‎ -aszt

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrijɒst]
• Hyphenation: ri‧aszt
• Rhymes: -ɒst

Verb

riaszt

1. (transitive) to alert, alarm

Conjugation

conjugation of riaszt

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	riasztok	riasztasz	riaszt	riasztunk	riasztotok	riasztanak
		Def.	riasztom	riasztod	riasztja	riasztjuk	riasztjátok	riasztják
		2nd-p. o.	riasztalak	―
	Past	Indef.	riasztottam	riasztottál	riasztott	riasztottunk	riasztottatok	riasztottak
		Def.	riasztottam	riasztottad	riasztotta	riasztottuk	riasztottátok	riasztották
		2nd-p. o.	riasztottalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	riasztanék	riasztanál	riasztana	riasztanánk	riasztanátok	riasztanának
		Def.	riasztanám	riasztanád	riasztaná	riasztanánk (or riasztanók)	riasztanátok	riasztanák
		2nd-p. o.	riasztanálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	riasszak	riassz or riasszál	riasszon	riasszunk	riasszatok	riasszanak
		Def.	riasszam	riaszd or riasszad	riassza	riasszuk	riasszátok	riasszák
		2nd-p. o.	riasszalak	―
Infinitive	riasztani		riasztanom	riasztanod	riasztania	riasztanunk	riasztanotok	riasztaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			riasztás	riasztó	riasztott	riasztandó	riasztva	riaszthat

Derived terms

• riasztás

Further reading

• riaszt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN