sértegető

Hungarian

Etymology

sérteget +‎ -ő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃeːrtɛɡɛtøː]
• Hyphenation: sér‧te‧ge‧tő

Noun

sértegető (plural sértegetők)

1. vituperator

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	sértegető	sértegetők
accusative	sértegetőt	sértegetőket
dative	sértegetőnek	sértegetőknek
instrumental	sértegetővel	sértegetőkkel
causal-final	sértegetőért	sértegetőkért
translative	sértegetővé	sértegetőkké
terminative	sértegetőig	sértegetőkig
essive-formal	sértegetőként	sértegetőkként
essive-modal	—	—
inessive	sértegetőben	sértegetőkben
superessive	sértegetőn	sértegetőkön
adessive	sértegetőnél	sértegetőknél
illative	sértegetőbe	sértegetőkbe
sublative	sértegetőre	sértegetőkre
allative	sértegetőhöz	sértegetőkhöz
elative	sértegetőből	sértegetőkből
delative	sértegetőről	sértegetőkről
ablative	sértegetőtől	sértegetőktől
non-attributive possessive - singular	sértegetőé	sértegetőké
non-attributive possessive - plural	sértegetőéi	sértegetőkéi

Possessive forms of sértegető
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sértegetőm	sértegetőim
2nd person sing.	sértegetőd	sértegetőid
3rd person sing.	sértegetője	sértegetői
1st person plural	sértegetőnk	sértegetőink
2nd person plural	sértegetőtök	sértegetőitek
3rd person plural	sértegetőjük	sértegetőik

Verb

sértegető

1. (deprecated template usage) present participle of sérteget