semmitmondó

Hungarian

Etymology

From semmit +‎ mondó, from semmi (“nothing”) + -t (accusative suffix) + mond (“to say”) + -ó (present-participle suffix), literally, “nothing-sayer, say-nothing”.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃɛmːitmondoː]
• Hyphenation: sem‧mit‧mon‧dó
• Rhymes: -doː

Adjective

semmitmondó (comparative semmitmondóbb, superlative legsemmitmondóbb)

1. uninformative, vacuous, meaningless, empty, blank

Declension

Inflection of semmitmondó
	singular	plural
nominative	semmitmondó	semmitmondók semmitmondóak
accusative	semmitmondót	semmitmondókat semmitmondóakat
dative	semmitmondónak	semmitmondóknak semmitmondóaknak
instrumental	semmitmondóval	semmitmondókkal semmitmondóakkal
causal-final	semmitmondóért	semmitmondókért semmitmondóakért
translative	semmitmondóvá	semmitmondókká semmitmondóakká
terminative	semmitmondóig	semmitmondókig semmitmondóakig
essive-formal	semmitmondóként	semmitmondókként semmitmondóakként
essive-modal	—	—
inessive	semmitmondóban	semmitmondókban semmitmondóakban
superessive	semmitmondón	semmitmondókon semmitmondóakon
adessive	semmitmondónál	semmitmondóknál semmitmondóaknál
illative	semmitmondóba	semmitmondókba semmitmondóakba
sublative	semmitmondóra	semmitmondókra semmitmondóakra
allative	semmitmondóhoz	semmitmondókhoz semmitmondóakhoz
elative	semmitmondóból	semmitmondókból semmitmondóakból
delative	semmitmondóról	semmitmondókról semmitmondóakról
ablative	semmitmondótól	semmitmondóktól semmitmondóaktól
non-attributive possessive - singular	semmitmondóé	semmitmondóké semmitmondóaké
non-attributive possessive - plural	semmitmondóéi	semmitmondókéi semmitmondóakéi

Derived terms

• semmitmondóan

 

Related terms

• semmitmondás

 

Further reading

• semmitmondó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN