szóvivő

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ vivő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːvivøː]
• Hyphenation: szó‧vi‧vő

Noun

szóvivő (plural szóvivők)

1. spokesman, spokesperson, spokeswoman

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	szóvivő	szóvivők
accusative	szóvivőt	szóvivőket
dative	szóvivőnek	szóvivőknek
instrumental	szóvivővel	szóvivőkkel
causal-final	szóvivőért	szóvivőkért
translative	szóvivővé	szóvivőkké
terminative	szóvivőig	szóvivőkig
essive-formal	szóvivőként	szóvivőkként
essive-modal	—	—
inessive	szóvivőben	szóvivőkben
superessive	szóvivőn	szóvivőkön
adessive	szóvivőnél	szóvivőknél
illative	szóvivőbe	szóvivőkbe
sublative	szóvivőre	szóvivőkre
allative	szóvivőhöz	szóvivőkhöz
elative	szóvivőből	szóvivőkből
delative	szóvivőről	szóvivőkről
ablative	szóvivőtől	szóvivőktől
non-attributive possessive - singular	szóvivőé	szóvivőké
non-attributive possessive - plural	szóvivőéi	szóvivőkéi

Possessive forms of szóvivő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szóvivőm	szóvivőim
2nd person sing.	szóvivőd	szóvivőid
3rd person sing.	szóvivője	szóvivői
1st person plural	szóvivőnk	szóvivőink
2nd person plural	szóvivőtök	szóvivőitek
3rd person plural	szóvivőjük	szóvivőik