születésnapja
Hungarian
Etymology
születésnap + -ja (possessive suffix)
Pronunciation
Noun
születésnapja
- third-person singular (single possession) possessive of születésnap
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | születésnapja | — |
| accusative | születésnapját | — |
| dative | születésnapjának | — |
| instrumental | születésnapjával | — |
| causal-final | születésnapjáért | — |
| translative | születésnapjává | — |
| terminative | születésnapjáig | — |
| essive-formal | születésnapjaként | — |
| essive-modal | születésnapjául | — |
| inessive | születésnapjában | — |
| superessive | születésnapján | — |
| adessive | születésnapjánál | — |
| illative | születésnapjába | — |
| sublative | születésnapjára | — |
| allative | születésnapjához | — |
| elative | születésnapjából | — |
| delative | születésnapjáról | — |
| ablative | születésnapjától | — |
| non-attributive possessive - singular |
születésnapjáé | — |
| non-attributive possessive - plural |
születésnapjáéi | — |