szerény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szer +‎ -ény, created by Ferenc Kazinczy during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛreːɲ]
  • Hyphenation: sze‧rény

Adjective[edit]

szerény (comparative szerényebb, superlative legszerényebb)

  1. modest

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerény szerények
accusative szerényt szerényeket
dative szerénynek szerényeknek
instrumental szerénnyel szerényekkel
causal-final szerényért szerényekért
translative szerénnyé szerényekké
terminative szerényig szerényekig
essive-formal szerényként szerényekként
essive-modal
inessive szerényben szerényekben
superessive szerényen szerényeken
adessive szerénynél szerényeknél
illative szerénybe szerényekbe
sublative szerényre szerényekre
allative szerényhez szerényekhez
elative szerényből szerényekből
delative szerényről szerényekről
ablative szerénytől szerényektől

Derived terms[edit]