szint

See also: színt

Hungarian

Etymology

From földszint (“ground level”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsint]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: szint

Noun

szint (plural szintek)

1. level (distance relative to a given reference elevation)

   Anyanyelvi szinten beszél angolul. ― He speaks English at a native level.

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szint	szintek
accusative	szintet	szinteket
dative	szintnek	szinteknek
instrumental	szinttel	szintekkel
causal-final	szintért	szintekért
translative	szintté	szintekké
terminative	szintig	szintekig
essive-formal	szintként	szintekként
essive-modal	—	—
inessive	szintben	szintekben
superessive	szinten	szinteken
adessive	szintnél	szinteknél
illative	szintbe	szintekbe
sublative	szintre	szintekre
allative	szinthez	szintekhez
elative	szintből	szintekből
delative	szintről	szintekről
ablative	szinttől	szintektől
non-attributive possessive - singular	szinté	szinteké
non-attributive possessive - plural	szintéi	szintekéi

Possessive forms of szint
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szintem	szintjeim
2nd person sing.	szinted	szintjeid
3rd person sing.	szintje	szintjei
1st person plural	szintünk	szintjeink
2nd person plural	szintetek	szintjeitek
3rd person plural	szintjük	szintjeik

Derived terms

• szintes

(Compound words):

• alapszint