tárgya

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

tárgy (object, goal) +‎ -a (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtaːrɟɒ]
  • Hyphenation: tár‧gya

Noun

[edit]

tárgya

  1. third-person singular single-possession possessive of tárgy

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative tárgya
accusative tárgyát
dative tárgyának
instrumental tárgyával
causal-final tárgyáért
translative tárgyává
terminative tárgyáig
essive-formal tárgyaként
essive-modal tárgyául
inessive tárgyában
superessive tárgyán
adessive tárgyánál
illative tárgyába
sublative tárgyára
allative tárgyához
elative tárgyából
delative tárgyáról
ablative tárgyától
non-attributive
possessive - singular
tárgyáé
non-attributive
possessive - plural
tárgyáéi

Anagrams

[edit]