tagadhatatlan

Hungarian

Etymology

From tagad (“to deny”) +‎ -hatatlan (“un- ... -able, ir- ... -able”, adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒɡɒthɒtɒtlɒn]
• Hyphenation: ta‧gad‧ha‧tat‧lan
• Rhymes: -ɒn

Adjective

tagadhatatlan (comparative tagadhatatlanabb, superlative legtagadhatatlanabb)

1. undeniable, indisputable, evident, obvious, incontrovertible

   Antonym: tagadható

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	tagadhatatlan	tagadhatatlanok
accusative	tagadhatatlant	tagadhatatlanokat
dative	tagadhatatlannak	tagadhatatlanoknak
instrumental	tagadhatatlannal	tagadhatatlanokkal
causal-final	tagadhatatlanért	tagadhatatlanokért
translative	tagadhatatlanná	tagadhatatlanokká
terminative	tagadhatatlanig	tagadhatatlanokig
essive-formal	tagadhatatlanként	tagadhatatlanokként
essive-modal	tagadhatatlanul	—
inessive	tagadhatatlanban	tagadhatatlanokban
superessive	tagadhatatlanon	tagadhatatlanokon
adessive	tagadhatatlannál	tagadhatatlanoknál
illative	tagadhatatlanba	tagadhatatlanokba
sublative	tagadhatatlanra	tagadhatatlanokra
allative	tagadhatatlanhoz	tagadhatatlanokhoz
elative	tagadhatatlanból	tagadhatatlanokból
delative	tagadhatatlanról	tagadhatatlanokról
ablative	tagadhatatlantól	tagadhatatlanoktól
non-attributive possessive – singular	tagadhatatlané	tagadhatatlanoké
non-attributive possessive – plural	tagadhatatlanéi	tagadhatatlanokéi

Derived terms

• tagadhatatlanság
• tagadhatatlanul

Further reading

• tagadhatatlan in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.