természetű

Hungarian

Etymology

természet +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛrmeːsɛtyː]
• Hyphenation: ter‧mé‧sze‧tű
• Rhymes: -tyː

Adjective

természetű (not comparable)

1. -natured, -tempered

   jó természetű ember ― good-natured man

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	természetű	természetűek
accusative	természetűt	természetűeket
dative	természetűnek	természetűeknek
instrumental	természetűvel	természetűekkel
causal-final	természetűért	természetűekért
translative	természetűvé	természetűekké
terminative	természetűig	természetűekig
essive-formal	természetűként	természetűekként
essive-modal	—	—
inessive	természetűben	természetűekben
superessive	természetűn	természetűeken
adessive	természetűnél	természetűeknél
illative	természetűbe	természetűekbe
sublative	természetűre	természetűekre
allative	természetűhöz	természetűekhez
elative	természetűből	természetűekből
delative	természetűről	természetűekről
ablative	természetűtől	természetűektől
non-attributive possessive – singular	természetűé	természetűeké
non-attributive possessive – plural	természetűéi	természetűekéi

Further reading

• természetű in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.