tipikus

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from German typisch.[1] With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtipikuʃ]
  • Hyphenation: ti‧pi‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

[edit]

tipikus (comparative tipikusabb, superlative legtipikusabb)

  1. typical (capturing the overall sense of a thing; representing something by form)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative tipikus tipikusak
accusative tipikusat tipikusakat
dative tipikusnak tipikusaknak
instrumental tipikussal tipikusakkal
causal-final tipikusért tipikusakért
translative tipikussá tipikusakká
terminative tipikusig tipikusakig
essive-formal tipikusként tipikusakként
essive-modal
inessive tipikusban tipikusakban
superessive tipikuson tipikusakon
adessive tipikusnál tipikusaknál
illative tipikusba tipikusakba
sublative tipikusra tipikusakra
allative tipikushoz tipikusakhoz
elative tipikusból tipikusakból
delative tipikusról tipikusakról
ablative tipikustól tipikusaktól
non-attributive
possessive - singular
tipikusé tipikusaké
non-attributive
possessive - plural
tipikuséi tipikusakéi

Derived terms

[edit]

See also

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • tipikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN