undorító

Hungarian

undorít +‎ -ó (present participle suffix)

undorító (comparative undorítóbb, superlative legundorítóbb)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	undorító	undorítók
accusative	undorítót	undorítókat
dative	undorítónak	undorítóknak
instrumental	undorítóval	undorítókkal
causal-final	undorítóért	undorítókért
translative	undorítóvá	undorítókká
terminative	undorítóig	undorítókig
essive-formal	undorítóként	undorítókként
essive-modal	—	—
inessive	undorítóban	undorítókban
superessive	undorítón	undorítókon
adessive	undorítónál	undorítóknál
illative	undorítóba	undorítókba
sublative	undorítóra	undorítókra
allative	undorítóhoz	undorítókhoz
elative	undorítóból	undorítókból
delative	undorítóról	undorítókról
ablative	undorítótól	undorítóktól
non-attributive possessive - singular	undorítóé	undorítóké
non-attributive possessive - plural	undorítóéi	undorítókéi

or

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	undorító	undorítóak
accusative	undorítót	undorítóakat
dative	undorítónak	undorítóaknak
instrumental	undorítóval	undorítóakkal
causal-final	undorítóért	undorítóakért
translative	undorítóvá	undorítóakká
terminative	undorítóig	undorítóakig
essive-formal	undorítóként	undorítóakként
essive-modal	—	—
inessive	undorítóban	undorítóakban
superessive	undorítón	undorítóakon
adessive	undorítónál	undorítóaknál
illative	undorítóba	undorítóakba
sublative	undorítóra	undorítóakra
allative	undorítóhoz	undorítóakhoz
elative	undorítóból	undorítóakból
delative	undorítóról	undorítóakról
ablative	undorítótól	undorítóaktól
non-attributive possessive - singular	undorítóé	undorítóaké
non-attributive possessive - plural	undorítóéi	undorítóakéi

undorító