viccel

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvit͡sːɛl]
• Hyphenation: vic‧cel
• Rhymes: -ɛl

Etymology 1

vicc +‎ -el

Verb

viccel

1. (intransitive, colloquial) to joke (to do or say something for amusement rather than seriously)

   Synonyms: (literary) tréfál, (literary) tréfálkozik, (colloquial) poénkodik

   Csak vicceltem. ― I was kidding only.

Conjugation

conjugation of viccel

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	viccelek	viccelsz	viccel	viccelünk	vicceltek	viccelnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	vicceltem	vicceltél	viccelt	vicceltünk	vicceltetek	vicceltek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	viccelnék	viccelnél	viccelne	viccelnénk	viccelnétek	viccelnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	vicceljek	viccelj or vicceljél	vicceljen	vicceljünk	vicceljetek	vicceljenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	viccelni		viccelnem	viccelned	viccelnie	viccelnünk	viccelnetek	viccelniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			viccelés	viccelő	viccelt	―	viccelve	viccelhet

Derived terms

• viccelés
• viccelődik

 

Compound words vicclap

 

(With verbal prefixes):

• elviccel
• megviccel

Etymology 2

vicc +‎ -vel

Noun

viccel

1. instrumental singular of vicc

Further reading

• viccel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN