vicc

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Witz ‎(joke).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvit͡sː]
  • Hyphenation: vicc

Noun[edit]

vicc ‎(plural viccek)

  1. joke (amusing story)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vicc viccek
accusative viccet vicceket
dative viccnek vicceknek
instrumental viccel viccekkel
causal-final viccért viccekért
translative viccé viccekké
terminative viccig viccekig
essive-formal viccként viccekként
essive-modal
inessive viccben viccekben
superessive viccen vicceken
adessive viccnél vicceknél
illative viccbe viccekbe
sublative viccre viccekre
allative vicchez viccekhez
elative viccből viccekből
delative viccről viccekről
ablative vicctől viccektől
Possessive forms of vicc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. viccem vicceim
2nd person sing. vicced vicceid
3rd person sing. vicce viccei
1st person plural viccünk vicceink
2nd person plural viccetek vicceitek
3rd person plural viccük vicceik

Derived terms[edit]

(Compound words):

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6