világbéke

Hungarian[edit]

világ (“world”) +‎ béke (“peace”)

világbéke (plural világbékék)

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	világbéke	világbékék
accusative	világbékét	világbékéket
dative	világbékének	világbékéknek
instrumental	világbékével	világbékékkel
causal-final	világbékéért	világbékékért
translative	világbékévé	világbékékké
terminative	világbékéig	világbékékig
essive-formal	világbékeként	világbékékként
essive-modal	—	—
inessive	világbékében	világbékékben
superessive	világbékén	világbékéken
adessive	világbékénél	világbékéknél
illative	világbékébe	világbékékbe
sublative	világbékére	világbékékre
allative	világbékéhez	világbékékhez
elative	világbékéből	világbékékből
delative	világbékéről	világbékékről
ablative	világbékétől	világbékéktől
non-attributive possessive - singular	világbékéé	világbékéké
non-attributive possessive - plural	világbékééi	világbékékéi

Possessive forms of világbéke
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	világbékém	világbékéim
2nd person sing.	világbékéd	világbékéid
3rd person sing.	világbékéje	világbékéi
1st person plural	világbékénk	világbékéink
2nd person plural	világbékétek	világbékéitek
3rd person plural	világbékéjük	világbékéik