zártkörű

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

zárt +‎ körű

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈzaːrtkøryː]
  • Hyphenation: zárt‧kö‧rű

Adjective[edit]

zártkörű

  1. Superseded spelling of zárt körű.[1]

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative zártkörű zártkörűek
accusative zártkörűt zártkörűeket
dative zártkörűnek zártkörűeknek
instrumental zártkörűvel zártkörűekkel
causal-final zártkörűért zártkörűekért
translative zártkörűvé zártkörűekké
terminative zártkörűig zártkörűekig
essive-formal zártkörűként zártkörűekként
essive-modal
inessive zártkörűben zártkörűekben
superessive zártkörűn zártkörűeken
adessive zártkörűnél zártkörűeknél
illative zártkörűbe zártkörűekbe
sublative zártkörűre zártkörűekre
allative zártkörűhöz zártkörűekhez
elative zártkörűből zártkörűekből
delative zártkörűről zártkörűekről
ablative zártkörűtől zártkörűektől

Synonyms[edit]

References[edit]

  1. ^ A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás (The Rules of Hungarian Orthography, 12th edition), MTA, Akadémiai Kiadó, 2015, ISBN 978 963 05 8630 6