zsenánt
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Alternative forms[edit]
Etymology[edit]
From German genant, from French gênant (“embarrassing”), present participle of gêner (“to bother, embarrass”).
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
zsenánt (comparative zsenántabb, superlative legzsenántabb)
- (colloquial) embarrassing, awkward
- 1991, Péter Esterházy, A halacska csodálatos élete[1]:
- Végezetre, hiába ódzkodott a marcona férfi, kölcsön kellett vennie a várban föllelhető(!) elnyűtt terhes ruhákat, ami azért volt zsenánt, mert ezek értelemszerűen divatjamúltak voltak.
Declension[edit]
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | zsenánt | zsenántak |
| accusative | zsenántat | zsenántakat |
| dative | zsenántnak | zsenántaknak |
| instrumental | zsenánttal | zsenántakkal |
| causal-final | zsenántért | zsenántakért |
| translative | zsenánttá | zsenántakká |
| terminative | zsenántig | zsenántakig |
| essive-formal | zsenántként | zsenántakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | zsenántban | zsenántakban |
| superessive | zsenánton | zsenántakon |
| adessive | zsenántnál | zsenántaknál |
| illative | zsenántba | zsenántakba |
| sublative | zsenántra | zsenántakra |
| allative | zsenánthoz | zsenántakhoz |
| elative | zsenántból | zsenántakból |
| delative | zsenántról | zsenántakról |
| ablative | zsenánttól | zsenántaktól |
| non-attributive possessive - singular |
zsenánté | zsenántaké |
| non-attributive possessive - plural |
zsenántéi | zsenántakéi |