örve

Hungarian

Etymology

örv +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈørvɛ]
• Hyphenation: ör‧ve

Noun

örve

1. third-person singular single-possession possessive of örv

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	örve	—
accusative	örvét	—
dative	örvének	—
instrumental	örvével	—
causal-final	örvéért	—
translative	örvévé	—
terminative	örvéig	—
essive-formal	örveként	—
essive-modal	örvéül	—
inessive	örvében	—
superessive	örvén	—
adessive	örvénél	—
illative	örvébe	—
sublative	örvére	—
allative	örvéhez	—
elative	örvéből	—
delative	örvéről	—
ablative	örvétől	—
non-attributive possessive - singular	örvéé	—
non-attributive possessive - plural	örvééi	—

Derived terms

(Expressions):

• …… örve alatt or sometimes …… örvén (“under the pretext of ……”)