cél

Definition from Wiktionary, a free dictionary

Contents 1 Hungarian 1.1 Etymology 1.2 Pronunciation 1.3 Noun 1.3.1 Declension 1.3.2 Derived terms 2 Kashubian 2.1 Noun

[edit] Hungarian

[edit] Etymology

From German German Ziel.

[edit] Pronunciation

• IPA: /ˈtseːl/

[edit] Noun

cél (plural célok)

1. target
2. goal
3. finish

[edit] Declension

declension of cél singular plural nominative cél célok accusative célt célokat dative célnak céloknak instrumental céllal célokkal causal-final célért célokért translative céllá célokká terminative célig célokig essive-formal célként célokként essive-modal - - inessive célban célokban superessive célon célokon adessive célnál céloknál illative célba célokba sublative célra célokra allative célhoz célokhoz elative célból célokból delative célról célokról ablative céltól céloktól

possessives of cél possessor singular possession plural possession 1st person sing. célom céljaim 2nd person sing. célod céljaid 3rd person sing. célja céljai 1st person plural célunk céljaink 2nd person plural célotok céljaitok 3rd person plural céljuk céljaik

[edit] Derived terms

• a cél szentesíti az eszközt
• célpont
• célravezető
• célszerű

---

[edit] Kashubian

[edit] Noun

cél m.

1. aim
2. purpose