köb

See also: kob, køb, kɔb, KOB, and ков

Hungarian

Etymology

Back-formation from köböl (“measure of volume”, no longer used). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøb]
• Hyphenation: köb
• Rhymes: -øb

Noun

köb (plural köbök)

1. cube (the third power of a number)

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	köb	köbök
accusative	köböt	köböket
dative	köbnek	köböknek
instrumental	köbbel	köbökkel
causal-final	köbért	köbökért
translative	köbbé	köbökké
terminative	köbig	köbökig
essive-formal	köbként	köbökként
essive-modal	—	—
inessive	köbben	köbökben
superessive	köbön	köbökön
adessive	köbnél	köböknél
illative	köbbe	köbökbe
sublative	köbre	köbökre
allative	köbhöz	köbökhöz
elative	köbből	köbökből
delative	köbről	köbökről
ablative	köbtől	köböktől
non-attributive possessive - singular	köbé	köböké
non-attributive possessive - plural	köbéi	köbökéi

Possessive forms of köb
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	köböm	köbeim
2nd person sing.	köböd	köbeid
3rd person sing.	köbe	köbei
1st person plural	köbünk	köbeink
2nd person plural	köbötök	köbeitek
3rd person plural	köbük	köbeik

Derived terms

Compound words

• köbcentiméter
• köbcsont
• köbgyök
• köbméter

 

Further reading

• köb in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams

• bök

Volapük

Noun

köb (nominative plural köbs)

1. comb

Declension

declension of köb

	singular	plural
nominative	köb	köbs
genitive	köba	köbas
dative	köbe	köbes
accusative	köbi	köbis
vocative 1	o köb!	o köbs!
predicative 2	köbu	köbus

• ¹ status as a case is disputed
• ² in later, non-classical Volapük only

Derived terms

• köbön