kellő

See also: kello

Hungarian[edit]

kell +‎ -ő

kellő

kellő (comparative kellőbb, superlative legkellőbb)

required, adequate, due, right, proper
kellő időben ― in due course; in due time

Not to be confused with kelő (“rising”).

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kellő	kellőek
accusative	kellőt	kellőeket
dative	kellőnek	kellőeknek
instrumental	kellővel	kellőekkel
causal-final	kellőért	kellőekért
translative	kellővé	kellőekké
terminative	kellőig	kellőekig
essive-formal	kellőként	kellőekként
essive-modal	—	—
inessive	kellőben	kellőekben
superessive	kellőn	kellőeken
adessive	kellőnél	kellőeknél
illative	kellőbe	kellőekbe
sublative	kellőre	kellőekre
allative	kellőhöz	kellőekhez
elative	kellőből	kellőekből
delative	kellőről	kellőekről
ablative	kellőtől	kellőektől
non-attributive possessive - singular	kellőé	kellőeké
non-attributive possessive - plural	kellőéi	kellőekéi

Compound words