leány

See also: leany

Hungarian

Etymology

Probably a compound word. From Proto-Ugric *lᴕjɜ (“small, young or weak, feeble”) + the stem of the noun anya (“mother”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlɛaːɲ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: le‧ány
• Rhymes: -aːɲ

Noun

leány (plural leányok)

1. (literary or dated) Alternative form of lány, girl

   Coordinate terms: fiú, legény

2. (literary or dated, especially with possessive personal suffixes) Alternative form of lány, daughter

   Coordinate term: fiú (with possessive personal suffixes, cf. fia)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	leány	leányok
accusative	leányt	leányokat
dative	leánynak	leányoknak
instrumental	leánnyal	leányokkal
causal-final	leányért	leányokért
translative	leánnyá	leányokká
terminative	leányig	leányokig
essive-formal	leányként	leányokként
essive-modal	—	—
inessive	leányban	leányokban
superessive	leányon	leányokon
adessive	leánynál	leányoknál
illative	leányba	leányokba
sublative	leányra	leányokra
allative	leányhoz	leányokhoz
elative	leányból	leányokból
delative	leányról	leányokról
ablative	leánytól	leányoktól
non-attributive possessive - singular	leányé	leányoké
non-attributive possessive - plural	leányéi	leányokéi

Possessive forms of leány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	leányom	leányaim
2nd person sing.	leányod	leányaid
3rd person sing.	leánya	leányai
1st person plural	leányunk	leányaink
2nd person plural	leányotok	leányaitok
3rd person plural	leányuk	leányaik

Derived terms

Compound words

• hableány
• leányanya
• leánybúcsú
• leánykor
• leányvállalat

 

Further reading

• leány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN