állítmány

Hungarian

Etymology

állít +‎ -mány

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlːiːtmaːɲ]
• Hyphenation: ál‧lít‧mány

Noun

állítmány (plural állítmányok)

1. (grammar) predicate

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	állítmány	állítmányok
accusative	állítmányt	állítmányokat
dative	állítmánynak	állítmányoknak
instrumental	állítmánnyal	állítmányokkal
causal-final	állítmányért	állítmányokért
translative	állítmánnyá	állítmányokká
terminative	állítmányig	állítmányokig
essive-formal	állítmányként	állítmányokként
essive-modal	—	—
inessive	állítmányban	állítmányokban
superessive	állítmányon	állítmányokon
adessive	állítmánynál	állítmányoknál
illative	állítmányba	állítmányokba
sublative	állítmányra	állítmányokra
allative	állítmányhoz	állítmányokhoz
elative	állítmányból	állítmányokból
delative	állítmányról	állítmányokról
ablative	állítmánytól	állítmányoktól
non-attributive possessive - singular	állítmányé	állítmányoké
non-attributive possessive - plural	állítmányéi	állítmányokéi

Possessive forms of állítmány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	állítmányom	állítmányaim
2nd person sing.	állítmányod	állítmányaid
3rd person sing.	állítmánya	állítmányai
1st person plural	állítmányunk	állítmányaink
2nd person plural	állítmányotok	állítmányaitok
3rd person plural	állítmányuk	állítmányaik

Derived terms

• állítmányi

 

See also

• (clause elements) mondatrész; alany, állítmány, határozó, jelző, tárgy ^{(Category: hu:Clause elements)}

Further reading

• állítmány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• állítmány in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).